Már rég nem írtam, pedig van miről beszámolnom.

3 héttel a szakítás után Bence keresett, azzal az indokkal, hogy szeretné elvinni a cuccait a szobámból. Arra számítottam, hogy bejön, odaadom neki és le is lép. Ennek ellenére 1 órán keresztül beszélgettünk. Rengeteg minden elmesélt, ahogy én is neki. A végén átölelt és úgy ment ki az ajtón. Nem akarok erre a pillanatra emlékezni, akkora fájdalommal töltött el. Ledőltem az ágyamra, összegömbölyödtem és hosszú percekig sírtam. Már biztos voltam benne, hogy ez volt a legutolsó ölelés, amit tőle kaptam.

Ám miután hazaért, hosszú szöveget írt facebookon. Egy kicsi részletet idéznék is belőle:

"Nagyon jó volt újra látni,megölelni, adni egy puszit. Abban a percben úgy éreztem, minden tökéletes a mai napban, de rá kellett jönnöm, hogy nem... Hatalmas fájdalmat éreztem, ahogy elpakoltam tőled...Nagyon nehéz volt nem sírni előtted."

Sokáig nem válaszoltam rá, egyszerűen foglamam se volt, hogy mit, inkább elmentem zumbázni.

Ezután folyamatosan reggeltől estig beszéltünk egy héten keresztül. Mindenről... úgy, mint régen. Elhívott, hogy nézzem meg focin, el is mentem. A végén nagyon aranyos volt, hidegben összevissza kísérgetett, pedig mondtam neki, hogy maradjon ott, mert megfázik. De neem, ő nem. Volt, hogy én hívtam át a koliba beszélgetni. És jó volt.

Felcsillant bennem a remény.

Tegnap 3 óra szünete volt a két órája között, kérdeztem, bejön-e hozzám kicsit. Igent mondott. Egész nap vártam rá.. azt hittem itt tölt egy picit hosszabb időt. De nem. Mindösszesen nem volt itt 10 percet sem. ...Inkább bent volt a városban egyedül, minthogy idejött volna. Elég rossz kedvem lett. Meg is kérdeztem tőle, hogy miért. Először csak annyit mondott, hogy ő nem tudja. Aztán nem hagytam. Mondtam, hogy akkor ne találkozzunk meg ne beszéljünk többet. Erre mi volt a válasza? ... Az úgysem menne...

Mégis miért, ha ő már nem akar tőlem semmit?! Miért csinálja ezt velem?! Mire jó ez?!

Annyit mondott még, hogy azért nem akar velem lenni, mert bár nagyon jól érezte magát velem, a félelem erősebb benne, hogy újra ugyanaz lenne, mint régen és ő nem bírja tovább a veszekedéseket.

Nem tudom, mit tegyek.